Prológus

"Egyszer régen született egy prófécia. Egyszer régen mindenki eme prófécia szerint élt és igyekezték megvédeni a sajátjukat. Próbálták fenntartani a birodalmat, ami mára már feledésbe merült. Úgy tartják, egy háború vetett véget az uralmuknak, és a két lélek saját harca miatt veszett oda minden.

A prófécia akkor kimondta, hogy eljön az idő, mikor két Fő család életét sarjaik kötik össze, hogy így védhessék meg a kastélyt, mely az erejüket jelképezte. De a prófécia csődöt mondott, és a két ifjú nem bírt a rájuk rótt feladattal. Egyikük jobban vágyott a szabadságra, mint a kötelességre, s másikuk jobban szerette volna a a saját faját védelmezni, minthogy odafigyeljen a lelki társára. S hogy mi történt ez után? Leigázták őket, és Ők eltűntek, szinte teljesen. A férfi kétezer éves jégbörtönében pihen, és a lány arra van ítélve, hogy lelke újra és újra megszülessen, s mikor megsejtené a valódi sorsát, elragadja a halál. De vajon mi lesz, ha letelik a kétezer év? Ismét egymásra találhat a két lélek, hogy végre tanulva a múlt hibáiból beteljesítsék a próféciát? Azt a próféciát, mely így szól:

Eljön majd a pont, mikor két ember kezében lesz fajunk sorsa.

Eljön majd az idő, amikor nekik kell meghozni a helyes döntéseket.

S az ő kezükben lesz a mágiatudók sorsa, mert összefogva övék lesz az érdem hogy népünk teljes fényében ragyogjon, de elég egyetlen rossz döntés, és...

Fajunk a semmibe vész!"

A lány csendesen hallgatja a férfit. Hosszú fejér ruháját nem sajnálva ül fel egy kastély maradványainak párkányára hogy a hátát egy oszlopnak támasztva figyelhesse a víz felszínén megcsillanó Hold fényét. Lábait felhúzza, és köré kulcsolja kezeit, de még mindig nem néz vissza az őt tanító férfira.

 - Ugyan már Ben bácsi. Ez az egész egy mese - mosolyodik el, de csak szavai végén pillant a férfira. Lábait hirtelen érinti a földre ismét, hogy közelebb léphessen az olajlámpás mellett ülő férfira.

 - Légy egy kicsit nyitott, Ivonne! - pöröl vele az őszülő halántékú, zord arcvonású férfi aki a nagybátyja a lánynak.

 - Nyitott vagyok, hiszen varázserőm van. De ez csak egy mese. Honna veszed, hogy valaha tényleg mi uraltuk a földet? - ül le a férfival szemben a lány.

 - Feladatod van Ivonne. Sose felejtsd el! Örülj neki, hogy köztük lehetsz a feladatod miatt, de sose becsméreld a saját néped! - vált át egy élesebb hangra a férfi, és tekintetéből is eltűnik a mosoly.

 - Ismerem a feladatom. Olvadjak be, és keressem fel a frakciót, hogy bevegyenek. Tudom, nem kell elmondanod. Megtanultam a leckét... Mindet! - válaszol duzzogva a lány, aki most ismét apró gyermeknek érzi magát, holott régen betöltötte a huszonhármat.

 - Ne haragudj, de a nyomás egyre nehezebb lesz. Tudod, hogy fogy az erőnk... Holnap ilyenkor pedig a gyűlésen kell lennünk! - zárja le a beszélgetést Ben, majd feláll, és elteszi a könyvét a táskájába. A kastély romjai közt fellelnek egy szélcsendes helyet, ahová felállították a sátrukat. Egy kis kiruccanást tartottak, néha jól esik elszakadni a külvilág nyomásától. Ben és Ivonne kapcsolata igen szoros volt már a lányy csecsemő korától, de csak ő ismeri a valódi okát. A lány pedig apjaként szerette a férfit, holott volt apja. Az édesanyja isélt még, de ő többnyire varázslatokra tanította őt, igékre és bűbájokra, stratégiát az apjától tanult. Hinni akart a mesékben, és gyermekként még talán el is hitte, hogy az a két szerelmes tényleg létezett, viszont amióta az apja kijelölte számára a férjét, már tudta, hogy sosem szerelemből házasodtak, hanem azért, hogy fenn maradhasson az a kevés mágiahasználó, akik még a földön járnak. Meg kellett tanulnia, hogy a világ nem is olyan veszélytelen. Az emberek frakciókat alapítottak, ahol a mágiahasználók felkutatása és elpusztítása a cél, mert nem ismerik őket. Félnek az ismeretlentől. Ivonne számára a beépülés lesz a legnehezebb, amikor meg kell szakítania az eddigi szoros életvitelét, és eljátszani, hogy utálja a saját faját. Mindig tudott színészkedni, mert meg kellett tanulnia, de sokszor érezte, hogy fárasztó az, amit csinál. Habár sosem kérdőjelezte meg a szülei parancsát, ugyanis a koven ezért van még egyben. Követni az utasításokat, hogy egy napon kinőhessenek az elnyomott nép szerepéből...

--------------

Sziasztok!

Ez lenne a prológus, tudom, hogy rövid, és semmit sem mond el, de ez egy bevezetés, ami megadja az egész történet alapját. A design még alakulófélben van, szóval nem ez a végleges. Remélem tetszik majd ez a kis részlet, és kérlek, hagyjatok magatok után nyomot egy pipa, vagy egy komment erejéig! Ha várjátok a folytatást, akár fel is iratkozhattok, igyekszem pár napon belül feltenni az első részt :) Még annyit szerettem volna mondani, hogy eredetileg E/1-ben szeretném írni, szerintetek helyesen döntök?

XoXo, Tatia